Híd

Derűs nyári nap volt. Séta mellett döntöttünk. A kedélyes menetelés közepette megpillantottam egy gyönyörű pillangót amint a kerítésen ücsörögve hűsöl. Igéző volt. Köszöntöttem és megsimítottam az egyik szárnyát.

Közel négy métert haladhattam tovább, amikor a párom szólt, hogy a pillangó követ engem. Nem akartam elhinni. Mire felpillantottam már a magasban körözött felettem, követve lépésem ütemét. Így is hihetetlennek tűnt, fel sem fogtam igazán.

Hitetlenül mindkét kezemet az ég felé nyújtottam és a pillangó egy hirtelen irányváltoztatással az ujjamra szállt. Arra az ujjamra, amivel megsimítottam.

Oly hirtelenséggel, szinte becsapódva érkezett meg hozzám, hogy riadalmamban elrántottam a kezem.

Egész úton mardosott az önvád. Megbántottam azt a lelket, aki valamiképp meghallotta az enyémet. Azzal ajándékozott meg amire vágytam.

Mi emberek olykor így vagyunk egymással.

A lelkek szólítják egymást. Okkal találkozunk. 

Milyen ehhez hasonló tapasztalásod van?

- Petre Anett - 

coach, kineziológus, tréner

www.azoran.hu

azoran@azoran.hu