Amit magaddal viszel

Ez a kép a Skadarsko jezero (Shkodrai-tó) egy szegletét mutatja, arról a helyről, ahonnan én láttam. Ez az egy fotónyi kattintás egy aprócska történet vége. A kép egy hirtelen ötlet utóhatásának lenyomata. Térkép nélkül veselkedtünk neki. Másfél autónyi szélességű, végtelen magaslatokba nyúló, majd hirtelen alázuhanó, kanyargós, hegyi út vezetett idáig. A tátongó szakadék és a kéklő tó kettőse figyelte négykerekű paripánk bukdácsolását. Szerencsénk volt, nem volt szembeforgalom. Lehetett volna. Még néhány hasonló kanyarulattal két lábon, papucsban birkóztam meg, hogy végre megmártózhassak a tó selymes vizében. Megérte. 

Magammal viszem, ahogyan az egyhetes nyaralásunk végén annak a fügeárus idős asszonynak egész lényét, aki beinvitált otthonába, hogy lemoshassa az útravalónak szánt gyümölcsöt. Körtét is adott, csak úgy, mert finom - jó lesz majd a hosszú útra. 

Magammal viszem azt az urat is, aki a tengerparton megszólított. Emlékezni fogok rá, ahogy mesélt magáról és a feleségéről. Miként érkeztek Montenegróba, hova valósiak, honnan származnak, miként töltik a napjaikat. Annak a fiatal apukának a mosolyát is magammal viszem, aki a szomszédságunkban üldögélt és hallgatta a beszélgetésünket. A virtuális papíromat teleírnám sem lenne elég, hányukra emlékezem. 

 Mindannyian bevésődünk valaki más lelkébe, belekúszunk gondolataiba, felidéz belőlünk, megidéz emlékei múzeumában. Mindezt anélkül, hogy akár egy szót váltottunk volna egymással. 

Nyomot hagyunk. Mások is bennünk. 

Amikor pedig azzal szembesülünk, hogy egy gondolat újra és újra bekopogtat hozzánk - egy eseményt vagy személyt felidézve - érdemes odafigyelni rá, mert üzenete van számunkra. 

A hiányt is magunkkal visszük. 

• Neked milyen üzeneted érkezett?

- Petre Anett -

coach, kineziológus, tréner

www.azoran.hu