Láttalak
Figyelj, akkor most megmondom, hogy lesz. Te a jobbomon. Átölelem a derekad és a csípőd ringására ütemesen lépve elindulunk. Igazodom hozzád. Lassan. Ráérünk. Jó veled sétálni.
A kedvedért a kék ingemet vettem fel. Kinevetsz? Szépen nézünk ki! Azt gondolod, nem veszek észre semmit, pedig jó megfigyelő vagyok. Mindig van rajtad valami kék: a múlt szombaton például, a piacon, a kék fülbevalódat viselted, azt, amelyiknek apró kő van a közepén. Épp a paradicsomok között válogattál, amikor az arra botorkáló öregúr fonott kosara beleakadt a szoknyádba. Emlékszel? Nem hallottam, miről beszéltetek, de akkorát nevettél, hogy esküszöm, féltékeny lettem a kriptaszökevényre. Az a krumplival kitömött szatyor is kék volt, amivel véletlenül fejbe vágtad Hurkát. Alig lehet észrevenni. Amilyen lapos, olyan széles. Öreg is már, gyakorlatilag alig tűnik fel, ha helyet változtat. A bal szemére kölyök kora óta vak. A jobb szeme az utóbbi időben romlott, pedig mindenféle vitaminnal tömöm.
Gyerekként nem lehetett kutyám. Anyámnak allergiája van, azt hiszem mindenre. Legfőképpen rám, ezt apai vonalról örököltem. Most valahogy őt sem bírja. A változókor miatt, hallottam róla eleget és mindenről is olvasok. A netre vagyok kötve, - ahogy az öregeim mondják. Tudod, próbálom úgy kezelni, ahogy ő minket az öcsémmel, amikor tinédzserek voltunk. Már nem emlékszem, hogy mi zajlott bennem. Úgy képzelem, mint egy biológiai Csillagok háborúját, hormonokkal. Nagyon szeretem anyámat, de mostanában egy női Darth Vader. Huszonöt éve vannak együtt a faterommal, még az egyetemen ismerkedtek meg. Apám mesélte, hogy egyből beleszeretett. Egy mukkot nem szóltak egymáshoz. Az biztos, hogy anya mindig is imádta a szépirodalmi könyveket, apám inkább politikai és történelmi sztorikra gerjedt. Azt már akkor is kiszúrta, hogy anci gyakorlatilag az egyetemi könyvtárba rendezkedett be. Nyilván, ott őgyelgett a környéken csak nem merte megszólítani, ezért random könyvcímekkel próbált udvarolni. Nem tartom valószínűnek, hogy akkoriban mindegyik művet elolvasta volna. Kész csoda, hogy összejöttek.
Szóval, a fater indított A nap szerelmesével. Hajnali eső postafordultával érkezett Frici azaz Frigyes bá által, aki apám legjobb haverja. Ő se sokat beszélt, de jó kézbesítő volt. Apa nem volt túl kreatív, mert a regény második kötetének címével udvarolt tovább: Aranyecset. Első blikkre a muter félreértette – vagy nem olvasta a könyvet, vagy voltak elképzelései udvarlóját illetően –, mert az Én és őkelme frappáns replikája érkezett, utalva arra, hogy atyám mekkora fa...szóval, mekkora. Amennyiben ősöm az Aranyecset helyett tegyük fel a Vigyázz, ha jön a nő remekbe szabott könyvvel rukkol elő, akkor én se lennék. Esetleg, ha még nem olvastad, akkor bőven ráérsz pótolni. Így ment egy darabig, végül anyu úgy döntött, hogy jó lenne, ha közösen olvasnának és ebből a közös olvasásból megszületett a saját történetük, meg a mienk az öcsémmel.
Pár éve költöztem a környékre és fogadtam örökbe Hurkát is. Ő volt a legszerencsétlenebb. Többször meglátogattam a menhelyen. Mindig produkált valamit. Legutóbb beszorult két rács közé, mert a működő szemével úgy látta, hogy nyitva a ketrec ajtaja. Hát, nem az ajtaja volt. Nekilódult, úgy maradt. A panelben nincs ketrec. Kipárnáztam neki mindent. Nagyon kíváncsi és akaratos. Ennyit a függetlenségről: Darth Vader helyett a négylábú Keresztapával élek.
Nekem mindenhogy szép vagy. Ne értsd félre amit mondok, kissé karikásak a szemeid és sápadt vagy. Mintha sírtál volna. Vagy ez olyan női dolog? Lehet, hogy ez van. Lehet. Örülnék, ha elmondanád nekem. Úgy vettem észre, túlterheled magad. Majd elkísérlek és cipelem, amit kell. Az utóbbi pár napban rosszul időzítek, vagy nem tudom…lehet, nem is én.
Figyelj, akkor most megmondom, hogy lesz. Amikor legközelebb látlak, esküszöm, bemutatkozom és akkor te majd eldöntöd. Jó így?
- Petre Anett -
coach, kineziológus, tréner
Nehezedre esik megmutatni magad? Gyere el, beszéljünk róla!